Amikor a tanár és a tanuló agresszió-láncot fűz

Részlet egy "problémás" gyerek édasanyjával folytatott beszélgetésből:

I. néni "ilyen délutáni gondnok volt, mer a gyerek ilyen kollégista volt, hét végén járt haza, egészen hetedikig, és az én kisfiam úgy találta, hogy ő nagyon verekedős, nagyon agresszív, szigorú, mert sokszor I. néni megfülelte, megpofozta. Igaz, jól tette. Jól tette, mer én voltam, és én mondtam, hogy tessék szigorúbban fogni, ne engedjék ki, ne engedjék cigarettázni, ne engedjenek valóságosan a gyerekre rá. Mert I. nénit leköpködte, elmondta mindenféle kurvának. Amit nem szabad."

A kapitalizmus tökéletesedése

Az alábbi szószerinti beszélgetés idézet egy halmozottan hátrányos helyzetű családanyával készült. Az idézet hűen tükrözi, hogy a szocializmus társadalomképe lassan érvényét veszti. Helyette itt a kapitalizmus társadalomképe, benne az azzal együtt az újratermelődő szolga, zsellér, bejárónő, inas jövőképekkel, munkaformákkal.

"Mer most má maj lesz olyan, hogy egy szegény és egy gazdag réteg. És az bizony igényelni fogják ezeket a kerti munkákat, hogy miné szebben nézzenek ki. Családi házuk. Hát a kertjük."

Amikor az oktató agresszív

Szakképzésben tanuló diák szülőjével készült beszélgetés szószerinti idézete:
"Ott meg olyan volt, hogy őneki se jogosítványa, semmilye nincs. És az oktatója - nem tudom ki volt az oktatója - fölültette a traktorra, hát ugye se fék nem volt a traktoron se semmi, és fölborult. És mondták neki, hogy hát hogy csinálta, hát eső után volt. És az oktatója azt mondta neki, hogy - úgy mondom, ahogy mondta - mi a kurva anyádnak nem tudsz vezetni? És akkor összeugrottak, nekiment az oktatójának, hogy az ő anyját ne kurvázza senki. A diákok fogták le, hogy ne legyen nagyobb verekedés, és ott hagyta. És akkor utána ment át xy településre, másik iskolába."

Amikor a diák agresszív

Szülővel készített berszélgetés részlete:
"Szerintem nincs olyan, hogy rossz tanár meg jó tanár. Mer ugyanúgy függ a diáktól is a tanár viselkedése. A véleményem szerint. Nem? Szóval, mert ahogy én mútkor bent jártam az iskolába, és az egyik diák, nem az én fiam, valamelyik diák, csak úgy a fülem hallatára lekurvázta azt a pszichológus kis hölgyet. Valamelyiket ott. Hát én csak lestem, megmondom őszintén, mer ilyet mondani egy tanárnak, vagy egy pszichológusnak? Ki vótam akadva.
A tetőfedő tanulók közül valaki?
Nem tudom, melyik, ment föl a lépcsőn, ment föl, ottan alulról, és jó van, maj megyek, te kurva. Én csak lestem. Szóval a diáktól is ugyanúgy függ, hogy milyen egy tanár. De szerintem itt ahogy én elnéztem, jó tanárok vannak."
Egy másik szülő gyermekéről:
"Felsőbb osztályokba, kisebb korába, ötödikig semmi probléma nem volt az illeszkedéssel, semmi, és amikor bekerült a fölsőbb osztályokba, ott más osztályfőnök volt, fiatal tanárnők, azoknak nekiment, leköpködte őket, lekurvázta őket, csúnya volt, trágárul beszélt, agresszív lett."

A kapitalizmus tökéletesedése

Interjúrészlet 2008-ból:
"Akkor (1989 előtt) legalább biztos munkája volt az embernek. És viszonylag az árak is alacsonyak voltak. Kész. Ez a mostani gazdasági világ ez egyes .. egyes embereknek. Ez nem a dolgozóknak jó, ez egyes embereknek. ... hó végén, fizetés előtt nagyon meg kell gondolni, hogy hogy. Az árak azok fölfelé mennek, a bérek meg valahogy mindig lefele."
(Egykori bauxit bánya munkása - volt vájár, robbantómester, gépkezelő, nehézgépkezelő. Később kőfejtőben, kőcsiszoláson dolgozott.)

Akár marxista, akár egyéb történetszemlélet keretében értelmezzük a fenti sorokat, világosan látszanak a kapitalizmus tökéletesedésének jelei. Fő cél, a 24 órás foglalkoztatás 0 bérköltség mellett. Mivel ez nem megvalósítható, ezért a munkás bért kap, amivel egy egész hónapig ellátja magát és azokat, akiket azért nevel, hogy majd őhelyette beálljanak a termelési folyamatba. A gép forog, a kapitalizmus épül.

A "Capitaly" játék hiányzó mezői (1)

Interjúrészlet (Magyarország, 2008.):
- Volt-e mindig munkája? -
- Igen. Most vagyok munkanélküli 24-e óta. Három műszakban kellett volna dolgoznom. A kislány óvodás, ő elmegy 5:50-es busszal. A nagyfiam elmegy 6-ra dolgozni, nekem el kellene mennem délelőttös műszakba 5-órakor. Nincs aki elvigye a lányt óvodába. És ez miatt állandóan éjszakás voltam. Egy éven keresztül. Az xy Kft-nél, műanyagüzem.

Vagy ugyanez szerencsekártyában elmondva: "4 éves kislánya miatt csak éjeszakai műszakot vállalhat, ezért munkáltatója elbocsátotta. Lépjen vissza 1 mezőt!"

"Tanárnak lenni büntetés"

Szülői interjú részlet. Gyermekét kicsapták a szakképző intézményből:
"Visszanézve a saját tanulásomra, már most azt mondom, hogy én is kaptam pofont a tanártól és egyszer mondtam egy nyugdíjas tanáromnak, így összefutottam vele, és mondtam neki, vártunk a gyógyszertárba, sorba kellett állni, és mondtam, hogy tanár úr, nekem adott olyan pofont, de mondtam neki, de olyan jó tette, érti mire gondolok? Lehet, hogy most az kéne neki, adni egy pofont. Hát mivel kényszeríteni? Ők terrorizálják a tanárokat szinte. Szegény tanárokat, én semmi pénzért nem mennék tanárnak. Semmi pénzért nem lennék tanár, esküszöm, az egy büntetés, az, büntetés. Régen nem így volt."
Meglepő. Hol az iskola irányában érzett sérelem? A legtöbb szülő ilyen esetben az iskolát hibáztatja.

A lovashadsereg és 8 osztályos gimnázium

A lovashadsereg olyan gyorsan halad, mint a leglassabb ló - tartja a mondás.
Egy szülő véleménye, akinek gyereke "lemorzsolódó" lett:

"És gondolom, hogy az azért csak magasabb, hogy jó tanulók voltak, azokat vették fel, meg azok jelentkeztek oda, meg biztos, hogy magasabb volt az oktatás, gyorsabban tudtak haladni, nem kellett a tanároknak a lemaradt tanulókkal foglalkozni. Tehát mindenféleképpen az biztos, hogy jó dolog, gondolom, hogy az jó dolog volt, hogy a jó tanulókat oktatnak, csupán mind egyforma szinten van, mint ugye ahol olyan szórással vannak, hogy nagyon rossz tanulók meg a jó tanulók, abból nem sül ki jó szerintem. Tehát valószínűnek tartom, hogy jó dolog.

Különös, hogy annak ellenére vélekedett így, hogy gyermeke "sikertelen" volt az iskolában.

"A társadalomnak a jóindulata"

Részlet egy szülővel készült interjúból, akinek gyermeke gyengén teljesít a szakképző intézményben:

"tehát nem cicáztak vele (a tanulóval), kész, nem kell… Így volt régen, de hát itten próbálja az iskola megtartani ezeket a gyerekeket. Iskolának a jóindulata, a társadalomnak a jóindulata, az, hogy egyáltalán ne vesszenek el, tehát hogy ők azért csak járjanak iskolába, csak járjanak. Semmi értelme nincs, hogy az iskolába járjon."

Az iskolázáshoz, képzéshez teljesítményelvárás kapcsolódik a szülő gondolkodásában. Látva gyermeke "lazaságát" és tényleges "teljesítőképességét" őszintén kifejezi véleményét.

Tanulás előtti egyenlőség

Hátrányos helyzetű cigány családban készült interjú-részlet.

"De ő (a tanár), szóval nem kivételezett senkivel, nem mondta, hogy na most ez jobb, vagy nem jobb, vagy ennek több van, vagy ennek nincs, vagy ezeket azért szeretem, mert, hogy nincstelenek, vagy szegények - nem! Ott, ha tanulni kellett mindenkinek, akkor tanulni kellett."

Feltételezhető, hogy a szülőt zavarná a pozitív diszkrimináció.

Cigány tanár

Részlet egy cigány családban készült interjúból. A szülő a gyermekéről és egy cigány származású tanár kapcsolatáról beszél:

„némelyik tanárral volt neki problémája. ... azt tudom, hogy volt egy, aki nagyon kihangsúlyozta, mert úgy szólt nekik, hogy „testvér!”. Mert ketten vagy hárman voltak cigányok, és akkor nem azt mondta neki, hogy XY, vagy ZV, vagy mit tudom én, hanem, hogy testvér. Így szólt nekik. Ő ezt nagyon … neki sértve vette,”

A részlet alapján feltételekhez kötöttnek tűnik az a gyakorlat, miszerint a cigány tanároktól könnyebben tanulnak a cigány tanulók.